|
2016-08-14 18:41:42, vasárnap
|
| |
| |
,,És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről" (ApCsel 9,18)
A bűn fő ereje különféle emberek természetében különbözőképpen mutatkozik meg. Sokak esetében a bűn a szemükben a legnyilvánvalóbb. Azaz dolgozik a tudatlanságon, tévelygéseken és előítéleteken keresztül, amelyek megrontják a mentális látást. Sokan vannak, akik hallják az evangéliumot, de nem értik meg, mert vakok. Ebben az állapotban volt Saul is. Megtéretlen emberként is hűen ragaszkodott téves meggyőződéséhez. Azt követte, amiben teljes lényével és minden képességével hitt ; a langymelegség idegen volt személyiségétől. Minden erejével a kereszt tanítása ellen harcolt, mert azt gondolta, hogy az hazugság. A szemei miatt volt tévedésben, így amikor szemei rendbe jöttek, Saul maga is helyreállt. Amikor a vakságot okozó fátyol lehullott Saul szemeiről, fény tört lelkének addigi sötétségébe. Elsőként a hályog azon fajtáit vizsgáljuk meg, amelyeket az emberek azért nem képesek észrevenni, mert azok a szemen belül találhatók. Bár Saul szemein hályog volt, amikor a damaszkuszi úton ment, ha megnéztük volna az arcát, ugyanolyan fényes szemeket láttunk volna, mint bárki másnál. Hályog Saul szemén? Ez meg hogy lehet, hiszen ő egy éleslátású filozófus volt, egy farizeus, a nép tanítója. Nem hitte volna, ha valaki ezt mondta volna neki : ,,Saul, te vak vagy." És mégis vak volt, mivel a szemei belülről voltak elfedve - a legrosszabbal. Szemét az önteltség sötétítette el belülről. Felettébb nagyra tartotta a tarzuszi Sault. Ha saját magát kellett volna bemutatnia, így kezdte volna : ,,zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus", és folytatta volna a számtalan jócselekedet, böjtölés és imádság felsorolásával. Túl nagy volt az önbecsülése ahhoz, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen. Hogyan is válhatna egy rabbi, aki Gamáliél lábainál ült, a megvetett galileai követőjévé? A szegény parasztok követhették a názáreti embert, de valószínűtlen volt, hogy a zsidó irodalomban és görög filozófiában oly képzett tarzuszi Doktor Saul a názáretiért rajongó halászok és földművesek közé vegyüljön.
Önbecsülés
Ez az az ok, ami miatt nagyon sokan nem képesek meglátni Krisztust, és eljönni Hozzá, hogy elnyerjék az életet, mert annyira sokra értékelik magukat. Ahhoz, hogy meglássuk a Nagy Megváltót, a nagy Énnek előbb le kell dőlnie. Az ego hatásosan sötétíti el a lélek ablakait. Hogyan tudnának az emberek az evangéliumra tekinteni, amíg magukat olyan nagyra tartják? Saul szemeit belülről a tudatlanság, sőt, a tanult tudatlanság is elfedte, amely szintén a legrosszabbak közül való. Saul mindenféléket tudott, kivéve, amit valóban tudnia kellett volna. Sosem kutatta az Úr személyét és akaratát, csupán csak teljes igazságként elfogadta a közkedvelt híreszteléseket. Ha tudta volna, hogy a názáreti Jézus valóban a Krisztus, sosem hurcoltatott volna férfiakat és nőket börtönbe, de a tudatlanság ködje elfedte a szemét.
A tudatlansággal együtt jár egy másik hályog, mégpedig az előítélet. Aki semmit sem tud az Igazságról, általában az becsüli le, veti meg azt leginkább. Nem ismerte az Igazságot, és nem is akarta megismerni. Mivel meg volt győződve a saját elképzeléseiről, részéről legfeljebb egy gúnyos mosoly jutott annak, aki az Igazságról beszélt neki. Ó, előítélet, előítélet, milyen sokakat tönkretettél ! Hányan döntötték el magukban, hogy az evangéliumnak minek kell lennie, miközben nem tudakozódtak afelől, hogy mi az valójában. Nem nyitottak az Igazság tiszta erejére, ennek következtében az nem is menti meg őket. Ó, bárcsak minden szemről lehullana ez a hályog, amelyet most elfed ! Saul lelkét elsötétítette még a hitetlenség ködje is. Látta István halálát. Ha látta a mártír ég felé emelt arcát, akkor észre kellett volna vennie azon a csodálatos békét, amikor a kőzápor közepette eltávozott ebből a világból ; de Saul nem hitt. Talán a Megváltóról még többet is hallott, mint amennyire hajlandó volt emlékezni, de nem hitt. Ezeket a dolgokat holmi meséknek tekintette, és lábbal tiporta azokat. Sokan hisznek az eszükkel, de nem hisznek a szívükkel, mert bizalmukat nem Jézus Krisztusba vetik. Ki láthat, aki elutasítja a fényt? Ki találhatja meg az üdvösséget, aki nem hisz az Üdvözítőben? ˝ Ezenkívül a szokások pikkelye is ott volt Saul szemén azáltal, ami ő maga volt régóta. Avagy a leopárd meg tudja- e változtatni a foltjait? Emberek olyan megszokott módon utasítják el az evangéliumot, és hajszolják a világ örömeit és bűneit, ezért képtelenek arra, hogy Krisztust kövessék. A titkos bűnök szokásai különösen elvakítják a lelket.
Világiasság
Saul szemében a világiasság is egy hályog volt, mivel szerette az emberek dicséretét. Hírnevét fenn kellett tartania, hogy kortársainál magasabban szállhasson, és Izráel felemelkedő tanítójának tekintsék. Valószínűtlen volt, hogy Saul higgyen Jézus Krisztusban, mert akkor elvesztette volna honfitársai tiszteletét. Az emberektől való félelem és az emberek dicséretének szeretete megakadályozza az Igazság meglátását Jézusról, és azt, hogy az ember elismerje Őt Isten Fiának. ,,Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" Hogyan alázkodnának meg az emberek Krisztus előtt, amikor szüntelenül a többi bűnösnek való hízelgésben tetszelegnek? A tömjénezés szerelme, amely a világiasság egyik formája, elvakítja a szemet ; és ez mindenféle múlandó dolgok után való vágyat is eredményez. Ha hagyjuk, hogy a szív a vak világ felé vágyakozzon, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten dolgait meg sem látja majd. Saul szemét belülről ezek a dolgok zárták el, amikor az úton Damaszkusz felé tartott, de mi most a felszínre hozva megláthattuk ezeket, s ekképpen ő is megláthatta ezek létezését. Vajon mi volt az, ami a felszínre hozta ezeket a bűnöket, és ráébresztette Pált arra, hogy addig vak volt?
A nagy megvilágosodás
Először is Krisztus hatalmas dicsősége. Ahogy mondta : ,,Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.". S hozzáteszi : ,,nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt". De bizonyságot tesz az Úr Jézus Krisztus magáról az embereknek, hogy ráébredjenek saját vakságukra, és ezt mondják : ,,Mennyire vak voltam, hogy nem szerettem ezt a szépséget, hogy ellenálltam ekkora kegyelemnek, hogy nem bíztam magam erre a tökéletes Megváltóra." Másodszor, ami levette Pál szeméről a homályt, ez a megválaszolhatatlan kérdés : ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ez tette helyre benne a bűntudatot. Ez volt az a ,,miért", amire a tarzuszi Saul nem tudott ,,mert"-et találni. Amint megértette, hogy a názáreti ember a dicsőséges Krisztus, valóban rögtön ,,átkozottá" vált. Nem tudott válaszolni. Hasonlóképpen, amikor az Úr Szentlelke által a szívünkbe helyezi ezt a megválaszolandó kérdést, elkezdünk gondolkodni. Kérdőre von bennünket : ,,Miért kell a bűnben élned? Miért választod a gonoszság bérét? Miért keményíted meg szívedet az evangélium ellen, és miért gúnyolod ki? Miért gyűlölöd Isten szolgáit?" Ha azonban a Szentlélek a helyükre teszi a szívünkben ezeket a miérteket, ezt mondjuk : ,,Milyen vak bolond vagyok, hogy így cselekedtem, kapálóztam a lelkiismeret ellen, hadakoztam a legjobb Barátom ellen, és megvetettem azokat, akiket leginkább is csodálnom kellene." Krisztus szájából a ,,Miért?" megmutatja nekünk saját vakságunkat. A hályogok Saul szemén immáron láthatóvá váltak, miután lelkében rettenetes zavarodottság kerekedett. Azt olvassuk, hogy mikor kinyitotta a szemét, senkit sem látott, remegve és ámulva azt kérdezte, hogy mit kell tennie. Számosan tudjuk, hogy mit jelent ez. Isten keze alá kerültünk, míg csak nem remegtünk teljesen, hogy kell maradjon valami remény számunkra, és reszkettünk, hogy oly' sokáig elutasítottuk ezt a reményt. És ebbe az ámulatba vegyült a remegés, nehogy végül mégis ezt mondja az Úr : ,,Mivel olyan sokáig rugdalóztál, a kegyelem kapui bezárattattak előtted." Nem kétséges, hogy önnön vaksága még nyilvánvalóbbá vált Pál számára, amikor három nap és éjszaka imádkozott, térden állva kiáltott kegyelemért, amelynek szükségességét a saját bőrén tapasztalta meg. Ha a megkönnyebbülés nem érkezik azonnal, akkor a bűnét megbánó egyre hangosabban kiált, a szíve egyre égetőbben fáj, és meglátja, hogy mennyire vak volt, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. Néha jó az, ha az Úr engedi a keresőt egyre csak kegyelemért esedezni, amíg csak meg nem érti, hogy valóban mennyire szüksége van erre a kegyelemre. S amikor igazán meglátta lelke sötétségét, később sokkal bátrabb lesz majd a fényt megmutatni másoknak. És most egy kis gyakorlati vizsgálódásra szeretném indítani Isten népét. Saul most már tudja, hogy vak, habár már sokkal jobban látja a kegyelmet, mint látta korábban, amikor azt gondolta, hogy lát. De még mindig arra vágyunk, hogy a homály távozzék el a szemeirol. ˝ Mit vagy kit használ fel az Úr, hogy eltávolítsa azt?
Isten eszköze
Nem egy angyal, nem is egy apostol, hanem egy Anániás nevű egyszerű ember volt az, akit Isten felhasznált abban, hogy a vak Saul lásson. A nevén kívül nem sokat tudunk erről a kedves testvérről, mégis Anániás volt az egyetlen ember, akit Isten azért küldött, hogy eloszlassa a ködöt apostolának szemeiről.
Kedves testvérek, bárcsak Isten minél többeket áldana meg közületek hasonló munkában. Talán éppen ma, habár egyszerű keresztyén ember vagy, Ő mégis felhasználhat téged áldott eszközeként abban, hogy segítesz valakin, hogy megnyíljon a szeme, aki azután Isten kiemelkedően hasznos emberévé válik. Anániás is egyszerű, de igaz ember volt. Ismerte Urát, és meghallotta a hangját, amikor szólította : ,,Anániás !" Isten ismerte őt, és a nevén szólította. Isten nem fog küldetésre elhívni, hacsak nem vagy igaz, őszinte, és nem jársz az Úrban. De ha ez illik rád, akármennyire is alkalmatlannak érezheted magadat, keresd, és kutasd a vak lelkeket, akiknek ,,szeme" lehetsz.
Egy készséges ember
Figyeljük meg, hogy ez az Anániás készséges ember volt, így amikor az Úr szólította, ezt mondta : ,,Ímhol vagyok Uram !" Sok professzort ismerek, akik ezt válaszolták volna : ,,Íme, valahol máshol vagyok, Uram, de biztos, hogy nem itt." A szívük valamerre másfelé néz. Jó ezt mondani : ,,Íme, itt vagyok, Uram, készen elmenni az ébredező rászorulóhoz. ˝ Ha vigasztaló szóra van szüksége, kész vagyok elmondani neki. Ha útbaigazítás kell neki, itt vagyok, Uram, segíts meg segíteni neki." Légy te is olyan készséges, mint Anániás volt. Ugyanígy, Anániás értelmes ember is volt, mivel amikor az Úr azt mondta neki, hogy ,,íme, imádkozik", megértette, hogy ez mit jelent. Pontosan felismerte a kegyelem munkájának első jeleit Saul lelkében. Ugyanakkor figyelmes ember, érdeklődő és jó ítélőképességű is volt, ezért így szólt : ,,Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől." Szeretett volna többet megtudni Saulról, ezért érdeklődött a jelleme felől, és arról, hogy valóban a kegyelem munkálkodik-e a lelkében. Az nem működik, hogy mindenki vállát megveregetjük, és igyekszünk megvigasztalni anélkül, hogy előbb megismernénk az illető helyzetét. A meggondolatlan beszéd többet árt, mint használ. Némely keresőnek nem vigasztalásra, hanem feddésre van szüksége. Nekik először sebeket kell szerezniük, mielőtt gyógyulást kapnának ; jó tehát megismerni az adott személyt és ezáltal tudni a kezelés módját, mielőtt odamegyünk hozzá. Törekedjünk gondosan megvizsgálni az illető esetét, ahogyan Anániás is tette. Érdeklődő hozzáállása mellett Anániás engedelmes ember volt. Egy olyan házba kellett elmennie, ahol azelőtt sosem járt, mégsem állt meg az úton ilyen vagy olyan mondvacsinált okokból. Azonnal elment Júdás házába, és megkereste a tarzuszi Sault. Istentől parancsot kapott ; az Úr adott neki felhatalmazást, amellyel belépett a házba.
,,Szaladt az Úrtól küldött megbízott, nem pedig otthon hevert, S a Mindenható kegyelme feltartóztatta azt az embert."
Anániás volt az, aki az Úr nevében feltartóztatta Sault. Vegyük észre azt is, hogy Anániás közvetlen és kedves ember volt, hiszen nem messziről beszélt Saulhoz, hanem odament hozzá, rátette a kezét, és ezt mondta : ,,Atyámfia, Saul." Így helyes beszélni az Urat keresőkhöz, nem 10 km-re állni, és beszélni messziről, vagy leereszkedően prédikálni a lent búsongó szegény bűnöshöz. Nem, hanem menjünk oda hozzá, és beszéljünk neki igaz módon, szeretetteljesen úgy, ahogyan Anániás is tette, mivel ő egy testvéri szeretetet tanúsító ember volt. Anániás Krisztus szolgája volt. Amikor egy bűnösnek beszélsz, az Úr Jézus legyen az első, amit mondasz. Bármiről is beszélsz utána, kezdd az Úr Jézussal. Beszélj Jézus Krisztusról, de beszélj személyesen és konkrétan, s ne a 700 évvel ezelőtt Ausztráliában élt emberekre utalj.
Az egyszerű beszéd ereje
Keresztyén körökben sok ügyes vadász törekszik elérni lelkeket, de kívánom, hogy százszor inkább igyekezzenek valóban törődni a lelkekkel. Egyházakban vannak olyan tagok, akik sohasem beszélnek másoknak lelki dolgokról. Ezek elfoglalják a helyüket a gyülekezetben, mintha csak az I. osztályon utaznának a vonaton. A helyüket és a kiszolgálást várják csak, és semmi mondanivalójuk nincs, mindegy nekik, hogy kit ér el az evangélium és kit nem. Gyakran egy egyszerű szó egy egyszerű keresztyéntől elég ahhoz, hogy egy embert lelkében megérintsen, és végül megszabaduljon a bűn rabságából. Lehet, hogy még olyan alapos vagy akadékoskodó embereknek is, mint amilyen Tamás volt sok kétségével és kérdésével, csak egy helyénvaló szóra van szükségük, hogy beléphessenek a békesség és szabadság honába.
C. H. Spurgeon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: legnyilvánvalóbb, szeretetteljesen, elképzeléseiről, híreszteléseket, megkönnyebbülés, meggyőződéséhez, megtapasztaljuk, különbözőképpen, személyiségétől, megválaszolandó, mondanivalójuk, megvilágosodás, felhatalmazást, nyilvánvalóbbá, ítélőképességű, felsorolásával, megakadályozza, szükségességét, feltartóztatta, alkalmatlannak, meggondolatlan, megvigasztalni, megszabaduljon, hirtelenséggel, tudatlansággal, valószínűtlen, legrosszabbak, világosságnak, ráébresztette, leereszkedően, vizsgálódásra, hasonlóképpen, elutasítottuk, langymelegség, evangéliumnak, vigasztalásra, mentális látást, állapotban volt, langymelegség idegen, kereszt tanítása, szemei miatt, vakságot okozó, hályog azon, emberek azért, szemen belül, damaszkuszi úton, éleslátású filozófus, szemei belülről, önteltség sötétítette, tarzuszi Sault, számtalan jócselekedet, önbecsülése ahhoz, Hályog Saul, Jézus Krisztus, Doktor Saul, Nagy Megváltót, Látta István, Jézus Krisztusba, Jézus Krisztusban, Isten Fiának, Ismerte Urát, Anániás Krisztus, Beszélj Jézus Krisztusról,
|
|
Offline
